következő
előző
tételek

Article

Interjú – Milyen szerepet játszik a biomassza Európa fenntarthatósági törekvéseiben?

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2024. 07. 03. Utolsó módosítás 2024. 07. 03.
11 min read
Photo: © Michelle Kirsimäe, Well with Nature /EEA
Az Európai Unió és tagállamai egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a biomasszával kapcsolatos kérdésekre, többek között arra, hogy az hogy járulhat hozzá a fenntartható, klímasemleges gazdaságra való átálláshoz. Katarzyna Kowalczewskával, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) mezőgazdasággal, valamint a földhasználati, földhasználat-változtatási és erdőgazdálkodási (LULUCF) szempontok integrálásával foglalkozó szakértőjével az EEA által nemrégiben közzétett, „The European Biomass Puzzle” (Az európai biomassza-dilemma) című kiadványról és arról beszélgettünk, hogy miért igényel ez a téma alapos megfontolást a szakpolitikai döntéshozók részéről.

Mi az a biomassza, és miért fontos a környezetvédelmi és éghajlati célok szempontjából?

A biomassza kifejezést számos különböző összefüggésben alkalmazzák. Az EEA nemrégiben elkészült jelentése összefüggésében a biomassza azon növényzet összességét jelenti, amely ökoszisztémákat alkot, megköti a szén-dioxidot, és táplálékot, valamint bioalapú anyagok széles köréhez alapanyagot biztosít. Ezeket az anyagokat számos különböző ágazatban használják, például az építőiparban, az energiaiparban, a közlekedésben, valamint a bútor- és a textiliparban. A biomasszát emellett újra fel lehet használni és újra fel lehet dolgozni annak érdekében, hogy a bioalapú anyagokat és termékeket azok gazdasági és környezeti értékének megfelelően a lehető legjobban lehessen hasznosítani.

Erős verseny folyik a biomasszáért, mivel az azonos típusú biomassza többféle, meghatározott célra történő felhasználással és funkcióval is rendelkezhet, többek között a természet és a biológiai sokféleség terén. A biomassza eltávolítja a CO2-t a légkörből, és szén-dioxidot tárol mind az élő biomasszában, mind a biomasszából készült termékekben. A biomassza a fosszilis és ásványi alapú anyagokat bioalapú anyagokkal és termékekkel váltja fel, ami csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az európai tájdiverzitás megőrzése érdekében a biomasszát vissza kell forgatni a természet és a biológiai sokféleség céljaira.

Az európai zöld megállapodás több szerepet is előirányoz a biomassza vonatkozásában az élelmiszer- és energiabiztonság, a természetmegőrzés, a szennyezés csökkentése, valamint az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén. Még meg kell határozni, hogy ezek a szerepek végső soron hogyan erősítik majd egymást, illetve hogyan versenyeznek egymással, ami nagy mértékben függ a bevezetett szakpolitikai ösztönzőktől és a szakpolitikák végrehajtásától.

 

Mi volt az EEA biomassza-jelentésének a célja?

A jelentés ötlete az Ügynökségen belül különféle témákon dolgozó munkatársak közötti megbeszélések során merült fel. Megállapítottuk, hogy az egyes tematikus munkaterületeken belül különböző nézőpontokból vizsgáljuk a biomasszát. Az is kiderült, hogy valójában nem vagyunk tisztában azzal, hogy mekkora mennyiségű biomassza szükséges az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez, és hogy a folyamatosan növekvő biomasszaigény fenntartható módon biztosítható-e az EU-ban.

Ezért úgy döntöttünk, hogy tényeket gyűjtünk a biomassza eredetéről és áramlásáról; célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a biomassza számos szerepére és funkciójára. Arra törekedtünk továbbá, hogy jobban megértsük a járulékos előnyöket és a kompromisszumokat, és ezeket elhelyezzük az uniós szakpolitikák, valamint az ökoszisztémák, a szén-dioxid-megkötés, a biomassza-termelés és -fogyasztás közötti kapcsolat összefüggésében. Az EEA biomassza-jelentése tényeket és elemzést bocsát rendelkezésre, melyek felhasználhatók arra, hogy elősegítsék a különböző érdekelt felek között a biomasszával kapcsolatos számos témában folytatott párbeszédet.

 

Hogyan hasznosítják jelenleg a biomasszát a 27 tagú EU-ban? Melyek a legfontosabb tendenciák?

Az EU biomasszaforrásainak nagy része az EU-n belül termelődik, és a jelentésünkben a két fő kategóriára összpontosítottunk. Ezek a mezőgazdasági biomassza és az erdőkből származó fás biomassza.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) a biomassza EU-n belüli áramlásaira vonatkozó legfrissebb adatai szerint a mezőgazdasági biomassza több mint felét állati takarmányként és almozóanyagként hasznosítják, és csupán mintegy 13%-át használják növényi alapú, emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek előállítására. A kisebb felhasználási területek közé tartoznak a bioüzemanyagok, a rostok és a különféle anyagok. A mezőgazdasági biomassza közel egyötöde esetében a felhasználás nem ismert, ami jelentős információhiányt jelent a különféle hasznosítási módok okozta lábnyom elemzésekor.  

A fás biomasszát építőanyagként, bútorok és más, fából készült termékek, papír és csomagolás alapanyagaként, valamint energiaforrásként használják. A megújuló energia uniós fogyasztásán belül a biomassza dominál. A biomassza 2021-ben az EU teljes bruttó megújuló végsőenergia-fogyasztásának több mint felét tette ki. 2000 és 2020 között szinte valamennyi tagállamban jelentős mértékben nőtt a bioenergia előállítására szolgáló szilárd biomassza, különösen a fás biomassza felhasználása. A fás biomassza különféle típusai esetében égetés révén szabadul fel a bioenergia.

 

Melyek a legfontosabb kihívások a biomasszával való gazdálkodás terén?

A fő nehézséget az jelenti, hogy a tudományos kutatások szerint a jövőben nem áll majd rendelkezésre elegendő, uniós forrásból származó biomassza az európai zöld megállapodásban előirányzott valamennyi szerep betöltéséhez. A rendelkezésre álló biomassza mennyiségét továbbra is korlátozza a földterület, a növények növekedése, a változó éghajlat és a globális kereskedelem. Mivel a biomassza különböző ágazatokban – köztük a természetmegőrzésben – történő hasznosítása tekintetében fokozódó és egymással versengő igények jelentkeznek, a biomassza különféle célokra történő felhasználását prioritásként kell kezelnünk. Ez azt jelenti, hogy az érdekelt feleknek fel kell mérniük és meg kell vitatniuk, hogy milyen különböző kompromisszumok lehetségesek a szakpolitikai célkitűzések elérésével kapcsolatban, és hogy milyen módon lehet a rendelkezésre álló biomasszát úgy hasznosítani a jelenben, hogy egyúttal megőrizhető legyen annak jövőbeli rendelkezésre állása.

A biomassza előállításának és hasznosításának különféle típusai különböző hatással vannak az ökoszisztémákra, ezért a biomasszával való gazdálkodás holisztikusabb megközelítésére van szükség. Ez részben azért van így, mert a biomasszát előállító ökoszisztémákban általában nem kedvezőek a körülmények, és azok folyamatosan tovább romlanak. Például az erdők mint szénelnyelők esetében – amelyekre nagy mértékben támaszkodunk a 2030-ig és 2050-ig tartó időszakokra szóló éghajlatpolitikai célok elérése érdekében – az elmúlt években csökkenő tendencia volt tapasztalható. Még bonyolultabbá teszi ezt a biomassza-dilemmát, hogy az azt előállító elsődleges ágazatokban – például a mezőgazdaságban és az erdészetben – már most is tapasztalják az éghajlatváltozás hatásait, amelyek még inkább veszélyeztetik a szénelnyelőket és a biomassza előállítását.

A földhasználattal és a földgazdálkodással kapcsolatos – különösen az erdőket és a mezőgazdaságot érintő – szakpolitikai beavatkozások a következő évtizedekben fognak eredményeket hozni. A 2030-ig és a 2050-ig tartó, valamint az azt követő időszakokra vonatkozó tervezéshez már ma döntéseket kell hozni.

 

Hogyan befolyásolja az éghajlatváltozás a biomassza-termelést, például a növényeket és az erdőket a 27 tagú EU-ban?

Az éghajlatváltozás hatással van az uniós mezőgazdaságból és erdőterületekből származó biomassza előállítására, egyrészt az éghajlati zónák eltolódása – ami magában foglalja a hőmérséklet és a csapadék változásait – és a vegetációs időszakok változásai, másrészt pedig a szélsőséges események gyakoriságának és súlyosságának fokozódása révén. Ezek a hatások az európai mezőgazdaságot és erdőterületeket kedvező és kedvezőtlen módon egyaránt érintik, és a jövőben is ugyanez várható.

Az európai növénykultúrákra hatást gyakorló, hosszú távú éghajlati tendenciákat vizsgáló tanulmányok kimutatták, hogy a hőmérséklet emelkedése, a csökkenő csapadékmennyiség és az évszakok eltolódása miatt Dél-Európában csökkent a kukorica, a búza és más gabonafélék terméshozama. Európa más részein a hőmérséklet és a csapadékmennyiség változásai pozitívan hatnak egyes szántóföldi növényfajokra.

A súlyos és gyakori aszályok az EU-ban kedvezőtlen hatást gyakorolnak az erdők növekedésére és stabilitására. Ezek az események az élőhelyek pusztulását, a helyi fajok elvándorlását és az idegenhonos inváziós fajok terjedését okozzák, továbbá elősegítik az erdőtüzek kialakulását. Az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt jövőbeli hatásait előrejelző tanulmányok megállapításai nem egyértelműek, és országonként, régiónként és fajonként jelentős eltéréseket mutatnak. Ennek oka, hogy az erdők összetett és többrétegű módon reagálhatnak az éghajlatváltozásra. A nagy biodiverzitású erdők jellemzően ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, mint a monokultúrás erdők.

 

Milyen példákat tudna említeni a biomasszával kapcsolatos szakpolitikai célokra?

Az európai zöld megállapodás keretében a közelmúltban számos, a biomassza-termelés és -fogyasztás szempontjából releváns tematikus és horizontális jogszabályt fogadtak el, illetve számos ilyen jogszabály kidolgozása van jelenleg folyamatban. A nehézséget annak biztosítása jelenti, hogy mind az uniós, mind a nemzeti biomassza-politikák koherensek és alaposan átgondoltak legyenek.

Mivel képes helyettesíteni a magas szén-dioxid-intenzitású fosszilis tüzelőanyagokat, illetve építőanyagokat, összességében a biomasszára sokféle módon van szükség a dekarbonizációhoz. Ez növeli a kitermelt biomassza iránti keresletet, ami viszont a földhasználat megváltozását és az ökoszisztémák károsodását idézheti elő. Ugyanakkor a szén-dioxid-eltávolítási célokban elismerik, hogy a természet jelenti az egyik megoldást, és az erdőkben és más szárazföldi ökoszisztémákban történő fokozott szénmegkötést tartanak szükségesnek. Ez befolyásolhatja a szén-dioxid-intenzív anyagok és termékek helyettesítésére szolgáló biomassza rendelkezésre állását.

Továbbá a biomassza-termeléssel kapcsolatos szempontok kapcsolódnak a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma megőrzésével kapcsolatos szakpolitikai célokhoz, amelyek kevesebb külső erőforrás, kevésbé intenzív gyakorlatok és kevésbé káros vegyi anyagok használatára szólítanak fel, miközben a természetalapú megoldásokra összpontosítanak. Ezek a szakpolitikák várhatóan jótékony hatással lesznek a természetben található biomassza-állományok minőségére és mennyiségére, ugyanakkor várhatóan a bioökonómiában való felhasználásra szánt nettó biomassza-termelés csökkenéséhez fognak vezetni. A körforgásos gazdaságra való áttérés továbbá csökkentheti az elsődleges biomassza-anyagok iránti keresletet, és – például az újrahasznosítás révén – növelheti a másodlagos biomassza rendelkezésre állását.

Azaz elmondható, hogy a biomasszának az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel összefüggésben történő hasznosítása kihívásokkal jár. Míg egy adott biomassza-hasznosítás előnyös lehet egy konkrét szakpolitikai cél elérése szempontjából, ugyanakkor egy másik szakpolitikai cél tekintetében akár hátrányosnak is lehet tekinthető. Jelentésünk célja, hogy tények és elemzések rendelkezésre bocsátásával járuljon hozzá a szakpolitikai vitához.

Következő lépésként arra törekszünk, hogy a jelentés eredményeit megosszuk a különböző érdekelt felekkel és EIONET-hálózatunkkal, hogy felhívjuk a figyelmet az ismeretek és információk iránti igényre, valamint arra, hogy az EEA hogyan segítheti elő még jobban a biomassza-dilemma megoldását.

Katarzyna Kowalczewska

Szakértő – Mezőgazdaság és LULUCF-integráció

Permalinks

Geographic coverage

Temporal coverage

Tags

Felvéve:
Felvéve: biomass
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések