Hogyan tegyük fenntarthatóbbá a textiltermékek fogyasztását és termelését?

Milyen fő hatások kapcsolódnak a textiltermékekhez?

Az Európai Unióban a textiltermékek gyártása és fogyasztása jelentős hatást gyakorol a környezetre és az éghajlatra. Az EEA az EU körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervéhez hozzájáruló, a textiltermékekről és a környezetről szóló tájékoztatójában úgy becsülte, hogy a globális életciklus szempontjából, valamint kiválasztott és mérhető terheléseket figyelembe véve a textilfogyasztás Európában a lakhatás, az élelmiszerek és a mobilitás után átlagosan a negyedik legnagyobb mértékű terhelést jelenti a környezetre és az éghajlatváltozásra.

Konkrétan bizonyítást nyert, hogy a textiltermékek fogyasztása a harmadik legnagyobb mértékű földhasználatot és vízfelhasználást eredményezi az értékláncban, valamint ötödik helyen áll az anyagi erőforrások felhasználásában és az üvegházhatású gázok kibocsátásában. A textíliák a bennük levő vegyi anyagok miatt terhelést jelentenek és kedvezőtlen hatásokat gyakorolnak a környezetre; idén tanulmányozni fogjuk a textiltermékekben található PFA-k mennyiségeit és hatásait.

A textiltermékekkel kapcsolatos eredményeink tudásalapot hoztak létre a fenntartható és körforgásos textiliparra vonatkozó uniós stratégiához, amelyet 2022 márciusában adtak ki, és amelyet az Európai Parlament jelenleg is használ az EU textiliparra vonatkozó stratégiájáról alkotott véleményének elkészítéséhez.

Mi történik jelenleg az EU-ban a kidobott ruhákkal?

Az EU-ban a legtöbb használt textíliát jelenleg a települési hulladék részeként kidobják, majd energiatermelés céljából elégetik, de nem ismerjük ennek a hulladékáramnak a pontos mennyiségét. Átlagosan a textíliák 38%-át adományozzák újrahasználatra és újrafeldolgozásra, de az adományozott ruháknak csak mintegy 10%-át értékesítik ugyanabban az uniós országban, és további 10%-ot más uniós országokban. Az adományozott textíliák fennmaradó mennyiségének legnagyobb részét ezt követően Afrikába és Ázsiába exportálják.

„A használt textíliák uniós exportja az európai körforgásos gazdaságban” című legutóbbi tájékoztatónk szerint a használt textíliák uniós exportja két évtized alatt megháromszorozódott, és 2019-ben csaknem évi 1,7 millió tonnára nőtt.

A teljes mennyiség mintegy 46%-át Afrikába (elsősorban Tunéziába, Ghánába és Kamerunba) exportálták, ahol valamivel több mint a felét használták fel újra, a fennmaradó részt pedig vagy hulladéklerakóban helyezték el, vagy kidobták. Mintegy 41%-ot exportáltak Ázsiába (elsősorban Pakisztánba, az Egyesült Arab Emírségekbe és Indiába), ahol bizonyos textíliákat mechanikusan újrafeldolgoznak, más részüket pedig továbbexportálnak más ázsiai és afrikai országokba.

Általában véve hatalmas bizonytalanság övezi ezeket az exportokat, valamint azt, hogy mi történik a használt textiltermékekkel Afrikában, és különösen Ázsiában. Ezzel kapcsolatban jelenleg jelentős média- és szakpolitikai érdeklődés mutatkozik. Valamennyi uniós tagállam köteles 2025-ig megvalósítani a textiltermékek elkülönített gyűjtését, ezután pedig várhatóan növekedni fog az összegyűjtött újrahasznált textiltermékek mennyisége.

Mit tehetnek a szakpolitikai döntéshozók, az üzleti vállalkozások és a fogyasztók a használt textíliák hatásainak és exportjának csökkentése érdekében?

A szakpolitikai döntéshozók már most is azon dolgoznak, hogy miként lehet a leghatékonyabban csökkenteni az exportált textiltermékekkel kapcsolatos hatást. Az uniós országok kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket vezetnek be, és ez remélhetőleg segíteni fog, csakúgy, mint a textiltermékeknek a környezettudatos tervezésről szóló felülvizsgált irányelvbe történő felvétele, amelynek célja, hogy a textíliák már a tervezés révén biztonságosak és fenntarthatóbbak legyenek.

Az újrahasználatra szánt textíliák és a textilhulladékok közötti különbségtételt elősegítő jobb válogatás és kóddal való ellátás szintén segítséget jelenthet. A vállalkozások többek között dolgozhatnak a textiltermékek minőségének, tartósságának és javíthatóságának fokozásán is. A fogyasztók jobb minőségű textíliákat vásárolhatnak, ha ezt meg tudják engedni maguknak, hosszabb ideig viselhetik azokat, vagy például vásárolhatnak újrahasznált textiltermékeket is.

Milyen szerepet játszhatnak a bioalapú szálak a textiltermékek fenntarthatóbbá tételében?

A ruházati cikkekben és más textiltermékekben használt bioalapú szálakat gyakran tekintik fenntarthatóbb alternatíváknak, de az EEA Körforgásos Gazdaság és Erőforrás-felhasználás Európai Témaközpontjának technikai jelentése rávilágít, hogy ez a kép némi körültekintést igényel.

Míg a bioalapú szálak lehetőséget kínálnak a (főként olajból és gázból származó) műanyagokból készült szintetikus textiltermékektől való eltávolodásra, más környezeti terheléseket okoznak, beleértve a mezőgazdasági tevékenységekhez, az erdőirtáshoz és a szálfeldolgozáshoz kapcsolódó víz- és földhasználatot.

Mit tesz az EU a textiltermékek kedvezőtlen hatásainak kezelése érdekében?

Az EEA és mások által rendelkezésre bocsátott ismeretekre építve az Európai Bizottság 2022 márciusában ambiciózus stratégiát javasolt a fenntartható termékekre vonatkozóan. A stratégia meglehetősen nagy számú konkrét szakpolitikai kezdeményezést tartalmaz a textilipar szabályozására.

Egyik fontos eleme a textiltermékek felvétele a környezettudatos tervezésről szóló felülvizsgált irányelvbe, ami remélhetőleg elősegíti a biztonságos és fenntarthatóbb tervezést. Egy másik lényeges elem a textiltermékek szerepeltetése az uniós termékútlevélben. Fontos feladat továbbá a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek felelős bevezetése az uniós tagállamokban. Összességében, az Euratex szerint az elkövetkező években több mint 16 jogszabály fogja érinteni és szabályozni a textiltermékeket az EU piacán.

Vannak-e ígéretes kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy Európa-szerte elmozduljunk a „fast fashion” (gyors divat) termékektől?

Az EU textilstratégiájának jövőképe szerint 2030-ra a „fast fashion” kimegy a divatból. Meglátásom szerint a divatáruk piacát jelenleg a „fast fashion” termékek uralják. A divatnak az a része, amely nem a „fast fashion” kategóriába tartozik, hanem jó minőségű, javítható és tervezését tekintve időtlen, még mindig igen kis piaci részesedéssel rendelkezik.

Vannak ígéretes kezdeményezések, de ezek nehézségekkel szembesülnek a kínálatuk bővítése és a „fast fashion” termékekkel való versenyzés terén. Remélem és bízom benne, hogy az EU textiliparra vonatkozó stratégiájának végrehajtása, és talán a textiltermékekre irányított globális szakpolitikai hangsúly is segíteni fog az iparnak abban, hogy a „fast fashion” divatról áttérjen a textiltermékek fogyasztásának és termelésének körforgásos és fenntartható rendszerére.