Aktuális helyzet: Az energia képezi Európa éghajlatvédelmi törekvéseinek az alapját

A hatékony és eredményes éghajlatpolitikáknak köszönhetően – a Covid19-világjárvány által okozott visszaesés kivételével – Európának sikerült folyamatos kibocsátáscsökkentést elérnie az EEA legújabb „Trendek és előrejelzések” című értékelése szerint.

Azonban a 2030-ra és 2050-re vonatkozó célok eléréséhez az uniós tagállamoknak még célratörőbben kell fellépniük. Az európai zöld megállapodás részeként az európai klímarendelet 2030-ra legalább 55%-os új nettó csökkentésre irányuló célt és a klímasemlegesség elérése melletti elkötelezettséget tűz ki, ami azt jelenti, hogy az esetleges fennmaradó kibocsátást 2050-re ezzel egyenértékű mennyiségű szén-dioxid eltávolítása ellensúlyozza. Továbbá az Ukrajna elleni orosz invázió rávilágított arra, hogy el kell távolodni a fosszilis tüzelőanyagoktól a megújuló és hazai erőforrások irányába, amelyek szavatolhatják az energiabiztonságot.

Előrehaladás 2030 felé

Az EEA legutóbbi becslései szerint az EU nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátása – például az erdők által elnyelt szenet is figyelembe véve – 2021-ben mintegy 28%-kal volt alacsonyabb, mint 1990-ben. Ezért gyorsabb és alaposabb csökkentésre van szükség, ha az EU 2030-ra el kívánja érni az 55%-os célt.

Továbbá az EEA „Trendek és előrejelzések” című elemzése azt mutatja, hogy Európának folytatnia kell a villamos energia megújuló forrásaiba való beruházást, és hogy a megújuló források sokkal nagyobb hányadát kell, hogy kitegyék a fűtéshez, hűtéshez és szállításhoz használt energiának. Ugyanakkor fontos, hogy elkerüljük a szén vagy lignit használatát gáz helyettesítésére az energiaágazatban.

Talán a legsürgősebb feladat az energiafogyasztás gyorsabb csökkentése. Az EU 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági céljának elérése sokkal gyorsabb csökkentést fog követelni, mint a 2005 és 2020 között elért csökkentések. A távfűtés és -hűtés bővítése, hőszivattyúk telepítése és az épületek szigetelésének javítása támogatná ezeket a célokat, de az összes gazdasági ágazatban szükség van erőfeszítésekre, az állampolgárok magáncélú energiahasználatának változtatásával együtt; ilyen például a termosztátok alacsonyabb hőfokra állítása télen, valamint kevesebb légkondicionálás nyáron.

Európa energiaszerkezete napjainkban

A legutóbbi átfogó adatok szerint 2020-tól kezdődően az EU-ban rendelkezésre álló összes energia elsődlegesen öt különböző forrásból származik: kőolajtermékek, ideértve a nyersolajat (mintegy 35%); földgáz (24%); megújuló energia (17%); nukleáris energia (13%); és szilárd fosszilis tüzelőanyagok, mint például a szén (12%).

Az uniós tagállamok között azonban jelentős különbségek vannak. Például a kőolajtermékek Cipruson és Máltán az összes rendelkezésre álló energia több mint 85%-át tették ki 2020-ban. Az összes rendelkezésre álló energiából Olaszországban 40%-ot a földgáz, Franciaországban 41%-ot a nukleáris energia tett ki, Svédországban pedig az összes energia csaknem felét a megújuló források tették ki.

Valamely ország energiaszerkezetét több tényező formálja, ideértve a hazai erőforrások rendelkezésre állását, például az erdőket és egyéb biomasszát, valamint a folyókat, vagy jó adottságokat a szél- vagy napenergiához. Múltbeli választások sok évtizedre bezárnak országokat bizonyos technológiákba, és a nagy energiahálózatokkal való összekapcsoltság, valamint a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatok befolyásolják az export- és importlehetőségeket.

2020-ban az EU-ban rendelkezésre álló és fogyasztott összes energiának mintegy 42%-át termelték az EU-ban. A fennmaradó rész – csaknem 60% – importból származott. Oroszország régóta a legnagyobb szállító az EU energiabehozatalában. 2020-ban az EU-ban felhasznált nyersolaj 29%-át, a földgáz 43%-át, a szilárd fosszilis tüzelőanyagok – többnyire szén – 54%-át szállította. Továbbá bizonyos uniós tagállamok jobban függővé váltak az orosz energiától, mint mások, ami még inkább kiszolgáltatottá teszi őket az energiahiánynak és az áremelkedéseknek.

Infografika: Az EU energiaszerkezete

Forrás: Eurostat (https://ec.europa.eu/eurostat/cache/infographs/energy/bloc-2a.html). 

Továbbra is a cél felé, gyorsabban haladva

Az európai zöld megállapodást 2019-ben hirdették meg, hogy társadalmilag igazságos átmenet révén kikövezze az utat a fenntarthatóság felé. Ennek az alapvető célnak a fontosságát csak megerősítette a Covid19-világjárvány és az Ukrajnában zajló háború.

Az EEA értékelései következetesen azt mutatták, hogy Európa termelési és fogyasztási rendszereinek gyorsan a fenntarthatóság irányába kell mozdulniuk. Az energiarendszerben ez egyaránt jelenti az energiafogyasztás csökkentését és a megújuló forrásokból származó energia arányának növelését a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentése céljából.

Továbbá a fokozottabb elmozdulás a körforgásos gazdaság irányába – az anyagfelhasználás csökkentése és optimalizálása – támogatná Európa éghajlattal és energiával kapcsolatos célkitűzéseinek elérését. A termékek és anyagok hosszabb ideig tartó használata, illetve több újrafeldolgozott anyag használata jelentős előnyökkel járhatna a fenntarthatóság szempontjából.

E célok elérése csökkentené Európa üvegházhatásúgáz-kibocsátását, és megnyitná az utat a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez. Az energia-megtakarítás egyértelmű és azonnali előnyökkel jár, nem utolsósorban a háztartások költségvetése számára. A villamosenergia-termelés céljából a megújuló energiára való áttérés többszörös előnyöket nyújt az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén túlmenően, például tisztább levegőt, vizet és talajt.

Infografika: Melyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának forrásai az Európai Unióban?

Forrás: Az EEA üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatmegjelenítője (https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/data-viewers/greenhouse-gases-viewer).