A fenntarthatóságra való átállás

Az ilyen átállás megvalósításához a hatékonyság fokozatos javításánál sokkal többre van szükség. Hosszú távú, mélyreható változások kellenek az uralkodó gyakorlatok, stratégiák és szemléletmódok terén, ami viszont újfajta tudást fog igényelni. Ez azt jelenti, hogy túl kell lépnünk a politikai és gazdasági gondolkodásban ma meghatározó rövid távú szemléleten, és ehelyett hosszú távra szóló, integrált, globális szempontokat kell figyelembe vennünk.

Bevezetés

Az európai társadalmi rendszerek alapjaiban való átalakítására irányuló felhívások tükrözik egyrészt a hosszú távú fenntarthatóság eléréséhez szükséges változás mértékének, másrészt a probléma rendszerszintű jellegének a felismerését. Az ökoszisztémát egyre jobban megterhelik az olyan globális megatrendek, mint a nyugati fogyasztási minták terjedése és a kapcsolódó forrásigény. A világgazdaság előrelátható növekedését csak úgy lehet összeegyeztetni a véges környezeti határokkal, ha a termelés és a fogyasztás legalapvetőbb rendszereiben mélyreható változásokat hajtanak végre. E változások útjában azonban komoly akadályok állnak, mivel a környezeti terhelésért felelős rendszerek jelentős része összetett módon kapcsolódik az olyan előnyökhöz és érdekekhez, mint a munkahelyteremtés, a beruházásokkal járó haszon, a jólét (nem egyenlő a jólléttel!) és az értékek. Ezért valószínűleg komplex beruházásokra lesz szükség, amelyek bizonytalan kompromisszumokat idéznek majd elő, ami ellenállást kelthet majd a költségekviselőkben.

Ezen a területen gyorsan bővülnek a kutatások, az átállást megcélzó globális válaszokat keresve, például az alapvető rendszerek tulajdonságaival és működésével kapcsolatosan, valamint azokkal a folyamatokkal és irányítási intézkedésekkel kapcsolatosan, amelyek katalizálhatnák és irányíthatnák a rendszerszintű változást. A szakirodalom nemcsak az innovatív technológiák fontosságát hangsúlyozza, hanem a szemléletbeli és értékrendbeli átmenet által életre hívott új gyakorlatok és magatartásmódok jelentőségét is. A rendszerszintű változás összetettsége és bizonytalansága arra is felhívja a figyelmet, hogy gondosan megtervezett politikai elképzelésekre, emellett nyitott, az igényekhez igazodó kormányzási stílusra van szükség. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a 21. század összetett problémáinak kezeléséhez szükséges tudás jelentős része szét van aprózva a társadalomban, a kormányoknak sok esetben a vállalkozásokat és a civil szektort is be kell vonniuk aktív partnerként.

Európai uniós irányelvek a témában

Az EU hetedik környezetvédelmi cselekvési programja azt a jövőképet fogalmazta meg, hogy

„2050-ben jól éljünk, bolygónk ökológiai korlátait is tiszteletben tartva”.

Mint a programban és más uniós szakpolitikákban is kifejtették, ennek a jövőképnek a megvalósításához a termelési és fogyasztási rendszereket alaposan át kell alakítani. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításának ütemterve például azt a célt tűzi ki, hogy 2050-ig 80%-kal csökkenjen az EU-ban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, a körkörös gazdaság stratégia pedig a hulladék csökkentésében és kezelésében tervez nagy fejlesztéseket 2030-ra. Világszinten az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Céljai számos olyan célt fogalmaz meg, amely egyszerre foglalkozik a fenntarthatóság társadalmi-gazdasági és környezeti dimenzióival.

Az EEA tevékenységei

Az EEA a fenntarthatóságra való átállás kérdését különféle szinteken próbálja megoldani analitikus módszerek keverékének segítségét is bevetve. E munkája keretében:

• Elemzi a világszintű megatrendeket és bolygónk tűrőképességét, beleértve ezek európai, regionális és országos szintű kihatásait.
• Elemzi az alapvető európai társadalmi-technikai és társadalmi-ökológiai rendszereket, például az élelmiszeripari, energetikai, mobilitási és városi rendszereket és ezek hatásait a környezetre és a természeti erőforrásokra nézve.
• Európa különböző részeiről származó tudományos kutatások és esettanulmányok alapján értékeli, hogy mit jelent a fenntarthatóságra való áttérés elméletben és gyakorlatban..
• Ismeretanyagot állít össze az előretekintő fenntarthatósági felmérésekből, ehhez többek között elemzi a tendenciákat, a változások mozgatórugóit, a rendszerszintű kockázatokat és az újonnan felmerülő, a környezet és a fenntarthatóság szempontjából releváns kérdéseket.
• Kapacitást épít és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat (EIONET) keretében megosztja az előremutató információkat, hálózatba szervezi az európai és nemzetközi érdekelt feleket és kutatási hálózatokat.

Kapcsolódó hivatkozások

A bolygó erőforrásainak határai kutatási hálózat

A fenntarthatóságra való átállás kutatási hálózat

A Föld jövője

Európai stratégiai és politikai elemzési rendszer